Ne gondold, hogy ez a kérdés csak Benned merült fel. Bennem is és még jó pár szolgáltatóban. Mentségemül szóljon, hogy nekem az nem szakmám, én fotográfus vagyok.
Egy időben lezártam a kérdést magamban annyival, hogy “a cerónak van saját rádiós mikrofonja, a vőfély meg rímekben beszél és kiabál”. 🙂 Na de a képlet nem ennyire egyszerű. És miután történetesen ismerem az ország legismertebb és talán legfoglalkoztatottabb ceremóniamesterét, Barna Lászlót, a Lagzigurut, aki könyvet is írt az esküvőszakmáról, megkértem, segítsen nekünk eligazodni a kérdésben.
Lássuk, mit mond Laci!
Laci, amikor én Téged ajánllak a pároknak, akkor annyit szoktam elmondani, hogy Te vagy az a figura, aki nem a folklór vonalat képviseli, hanem megjelensz időben, ott vagy végig, makulátlan az öltözéked és a munkád nem merül ki abban, hogy bejelented a levest meg mondasz vicceseket, hanem levezényled a rendezvényt, kapcsolatot tartasz a megrendelő és a többi szolgáltató között és ami számomra a legfontosabb: mindezt felelősséggel. Amennyire én az esküvőkön tapasztalom, ez nem minden vőfélynél vagy CM-nél van így ebben az országban. Az egyértelmű, hogy a profizmus emberfüggő. De feladatkör tekintetében van-e különbség vőfély és ceremóniamester között?Ezekre az értékeimre büszke vagyok és elmondhatom, sokan kezdik átvenni és követni ezt az irányvonalat.
A hozzáadott érték, a kollégákkal való együttműködés túlmutat azon, hogy az ember vőfély, ceremóniamester, vagy éppen mennyibe kerül. Az értékünket a szakma határozza meg. Sokszor megvan az a rossz tulajdonságom, hogy a jót másokról is feltételezem.
Voltak akik a ceremóniamester fogalmát próbálták beszűkíteni, megjelenés és öltözködés szintjén.
Aztán a hagyományőrző vőfélyek kezdték el odaírni, hogy ők is ceremóniamesterek. Ekkor pedig a párok részéről lett érezhetően erős fogalmi zavar. A vőfély és a ceremóniamester feladata ugyanaz, a stílusok, megjelenésük és attitűdjük különbözik. Kicsit olyan mint a magyar kártya és a póker közti különbség… kártya-kártya.. nem igaz? Mégis más.
A ceremóniamesterek nagy része nem rendelkezik vidéki tapasztalattal, ami azért gáz, mert a ceremóniamestert kereső párok nem vidékhez vannak kötve, hanem ők egy adott emberi gondolkodású, adott audio-vizuális ízléssel rendelkező pár.
Mivel a szolgáltatók és a párok között véleményem szerint egyértelműen konzisztens az összefüggés – ezt tanítom is – könnyebb megtalálni mindenkinek, hogy vőfély vagy ceremóniamester-e a választott stílus, azon belül melyik arc vagy munkastílus a szimpatikus.
Írtam a témáról egy cikket és a youtube-on is van egy előadásom “a ceremóniamester választás veszélyeiről”. A válaszom az, hogy stílus, tapasztalat és kompetencia tekintetében mindenki súlyozza be a számára fontos értékeket, és találja meg azt az EMBERT aki számára a legtökéletesebb választás.
A szimpátia mellett, a szakmai tapasztalatot, szakmai hátteret, biztosítékokat, hozzáállást és elhivatottságot kell vizsgálni. Sok pár nem is tudja, hogy neki nem való minden vőfély vagy cm. Legalább annyira fontos a választás, mint hogy ki a vőlegény vagy a menyasszony. Nem hiszed el, de bár a magas árkategóriába esek, nagyon sokat “költök arra”, hogy ne kapjak olyan ajánlatkérő párokat, akikkel nem szívesen dolgoznék együtt. A listaáram a tudásom és tapasztalatom alapján megegyezik a kategória és árszegmensemben dolgozó kollégákéval, viszont a hozzáadott értékem, az országos bevethetőségem magasabb értéket képvisel. Annyi kedvezményt adok, hogy ne keressenek meg azok a menyasszonyok akik kirakatembert, “dekorcerót” akarnak, maradjanak meg az igényes de jófej párok.
Előző évben ezért léptem vissza Ceremóniamester TOP 3 díj kihirdetésekor, mert nem szerettem volna, ha az országos esküvői szakma, főleg a vidéki kollégák, azt érezzék, hogy emberileg és szakmailag azonosulni akarok a díjazottakkal. Visszaléptem, odatojtam a küszöbre, idén már nem számolták be a szavazataimat sem. A lényeg, ők lássák a szavazataim számát, a kollégák az éves munkámban érezzék a TOP3 minőséget és kiszolgálást.
Tehát kevesebb pénzből is lehet ötletes, de mindenképpen a saját, a család és a rokonon és barátok részére is személyre szabott szép esküvőt varázsolni. Ceremóniamesterből sem való mindenhová a mindenki.
A budapesti luxushotel teraszán szocializálódott kiközvetített ceremóniamester sem állja meg a helyét egy félhagyományos vidéki urbánus esküvőn, de stílusidegen egy hagyományőrző vőfély is az említett teraszon. Viszont családból, baráti körből senki se válasszon esküvői szolgáltatót. A “fapados” esküvők darabszámukat tekintve ugyanúgy nem a hazai valóságot tükrözik mint a luxus esküvők.
Nem tudják miért vannak ott az esküvőn.Sikerült egy olyan felszabadító lázadást elindítanom, melyet sokan követnek.
Nem egy székszoknya-masni a szolgáltató. Mindegy minek öltözöl be, látszódjon az ember.
Szegeden jegyezték meg a múltkor, hogy „Laci téged mindenki másol!”
Ennek csak örülök! Ha lopnak tőlem az nagyon bánt, még büszke sem vagyok emiatt, azt viszont, ha pózol és szelfizik a szolgáltató a párral, és felszabadultan közeledik a kollégákhoz, csak pozitív hozadéka lehet. A párok is látni fogják, hogy nem kell félni az esküvőktől és a szolgáltatóktól, mert lehet találni emberileg és szakmailag is szimpatikus embereket, akivel lehet élvezni a felkészülést és az esküvő napját.
Hogy a ceremóniamester sem kötelezően egy merev bemondó, a vőfély sem egy részeges folklór bábu, a fotós sem egy vaku mögé bújt exponáló droid. A kiválasztáskor is fontosak az emberi tulajdonságok, pl. fotósnál is dönthet a személyiség két egyforma gépváz vagy obejktív park és szép képek esetében.
Az dönt, kinek szebbek a képei a pár számára, ki szimpatikus, ki miként áll a párhoz.
Most az árat direkt nem említettem.
Van egy mondásom: “Az a vőfély vagy cm aki nem rontja le az esküvőt, már jól dolgozott”
Három dologra kell figyelni: a párra, a vendégre és a szolgáltató kollégákra.
A páváskodókat, a primadonnákat, az önmegvalósító bulit megállító kocsisjátékosokat, a fél egykor hazamenőket, az együtt nem működőket – a szakma azonnal megjegyzi de nem pozitív értelemben.
Arra büszke vagyok, hogy nem egy érdekkör, nem esküvőszervezők tartanak el, hanem saját magam által megdolgozott piacom van, és tudják a kollégák, hogy ha Barna Laci a ceremóniamester, minden rendben lesz és aztán tudják miért más velem dolgozni.
Nagyon átalakult az utóbbi években az esküvőszakma. A leragadtabbak elvesznek, a korral haladók és elvárásokat felismerők válogathatnak a munkákban. Van olyan megrendelő, akinek nemet mondasz? Mi az a szint, ami alatt nem dolgozol? Értelemszerűen nem anyagiakra gondolok, inkább szakmaiságra.
A válasz egyszerű, amihez következetesen tartom magam. Ez meghatározza a stílust, a minőséget, és még az árat is. A weboldalamon nem csak egy öltönyös fickót látnak aki levesz egy terhet a vállról. Rá sem teszem a terhet a vállukra. Egyértelműen kiderül mikét dolgozok, milyen a hozzáállásom, miben különbözök a többiektől. Árat mindenki kap ajánlatkéréskor, nálam nincs zsákbamacska. Az ajánlatkéréskor még mindig ügyelek arra, hogy “kirúgjam” azokat a párokat, akik: vőfélyt keresnek, akik többnyelvű esküvőre keresnek bemondót, vagy esküvőszervezővel kellene együtt dolgozni. Ezek a sarokpontok biztosítják azt, hogy a pár azt kapja amit rendelt. Egy egyedi, személyesség tett, igazi Barna Lacis esküvőt. Ami élmény párnak, a vendégeknek és a szolgáltatóknak.
Picit személyesebb kérdés következik, érinti a fotográfiát. Amikor mi, fotósok nem tudjuk rábeszélni a párokat a kreatív képek elkészítésére külön napon, hanem az esküvő napján fotózunk, azzal elmegy másfél-két óra minimum. Az rendben van, hogy van az embernek rutinja, nem esik kétségbe, mert sietni kell, de azért mégis ott van bennem a gondolat, hogy van egy időkeret, amit nem léphetek át, nekem legkésőbb a megbeszélt időpontban végeznem kell és vissza kell adnom a párt Nektek és a vendégeknek. Amíg mi kreatívkodunk a tóparton vagy az istállóban, addig mit csinálsz Te a vendégekkel és a násznépnek mekkora a tűrőképessége ilyenkor?
Hozzászoktam én is a jóhoz, ritka már a szertartások közötti kreatív, jellemzően a megbeszéléseken is igyekszem a párnak felhívni a figyelmét arra, hogy bár a külön napon tartott kreatív fotózás extra energia és idő, de megéri.
Teljes nap áll rendelkezésre, kedvenc helyekre el lehet jutni, akár másik országba is fapadossal, és nem 1,5 órában erőltetni a kreativitást a fotósnak és a menyasszony sem tud az aznapi stressztől őszintén mosolyogni, mikor már azon jár az esze, hogy a nagynéni zserbóját betették-e már az étterem hűtőjébe.
30 év alatt jól ismerem a vendégek viselkedését. Sokat segít ha ismerem az adottságokat.
Tudom jól, hogy a helyszín adottságai milyenek, milyen lesz az időjárás, a fény, milyen emberekkel találkozok. Mivel a nap teljes forgatókönyvét én építem fel, plusz-mínusz 15 perc eltéréssel egy évre előre felépítem a hangulati vázát is a napnak, így ha a pár 1,5 órát kreatívozik simán beleférünk. Ebben is egyediséget érzek, mindenre hagyok időt, hogy élhető és gördülékeny legyen a nap felépítése. Lehetne mondani, hogy az évek meg a rutin.
A fotós igényeit előre beépítem a forgatókönyvbe, mert tudom neki is fontosak a jó képek, és ha naplemente lesz vagy éppen a kék órában akarnak fotózni, akkor előre lehet tudni, éppen a levest esszük, vagy még az ajándékozási szakaszban leszünk akkor. Fel lehet készülni, hogy leves szedés után eltűnnek 20 percre.
Előfordul, hogy inkább nem eszek, hanem megyek lámpát tartani a fotóssal.
Rövid kérdés, rövid válasz: én határozottan azt látom, nagyon erős lesz a 2016-os szezon, sok az érdeklődés, sok a konkrét időpont foglalás. Te mit tapasztalsz?
Igen erős lesz. Annyira erős, hogy már szeptemberben 90%-ban beteltem, mára már csak 1 szabad hétvégém maradt április elejétől október közepéig, plusz a péntekek.
Így tehát nagyképűség nélkül elmondhatom, hogy már a 2017-es kampányaimon és stratégiámon dolgozok.
Végezetül még egy idézet tőlem: “Nem az a nagy dolog, hogy tele van a naptár, hanem ha az úgy van tele, hogy kirúgtuk és megszűrtük a lehetséges ügyfelek 95%-át és megnöveltük a bevételt.”
Na, ez egy jó beszélgetés volt, köszönöm az idődet!
Köszönöm az interjú lehetőségét, és jó fényeket kívánok!
